A Keletnek sok "kapuja" van, de az európaiak számára bizonyára Tunézia a legalkalmasabb bejárat a keleti világba. Nyugat-orientáltsága úgyszólván minden más iszlám országnál erősebb, helyzete pedig kifejezetten predesztinálja az idegen kultúrával való első érintkezésekre. Tunézia Afrika balkonja - könnyen elérhető. Idegenforgalmi létesítményei modernek, és - legalábbis északon - infrastruktúrája is jól kiépített. A tunéziaiak az utazót "az utak gyermekeit" hagyományosan szívélyes vendégszeretettel fogadják.Valamelyik európai fővárosból Tunéziába röppenve úgy érezzük, más világba csöppentünk: Keletre. Aki viszont délről érkezik - például a Szaharát átrepülve, vagy valamelyik Perzsa-öböl menti országból hozza a gép -, Tuniszban mármár Európában érzi magát. Tunéziának sok arca van; az ország legalább háromezer év óta éppúgy találkozóhelye, mint ütközőpontja Európának, Afrikának és a Keletnek.Az Európából érkező utazó a sajátos mohamedán életstílust - ami az öltözködésben éppúgy megmutatkozik, mint a hétköznapi viselkedésben - érzékeli igazából keleti jellegnek. Ha nem tapasztalná ezt mindenütt, alig tudná különböztethetné meg az országot a Földközi-tenger menti európai országoktól.Ám a "mi lenne, ha..." kérdése értelmetlen. Tunézia muzulmán ország, és annak ellenére, hogy erős nyugati kapcsolatai vannak, kacérkodik a kapitalizmussal, kiválóak a borai és datolyapálinkája, minden évben kétmillió közép-európai turista árasztja el az országot - nos, mindezek ellenére itt mások a hétköznapi szokások, mint Európában. Elég, ha valaki néhány tíz kilométerre eltávolodik a turistaközpontoktól - Hammamettől, Sousse-tól, Monastirtól, Sfaxtól, Gabéstől vagy Djerba szigetétől -, és mellőzi az idegenforgalmi irodák szabvány túráit (például Karthágóba, Kairouanba, vagy Matmatahba és Madaniyinbe), máris tapasztalja: a mohamedán Keleten van.A mindennapi életet itt sokkal jobban átszövik a szokások, mint nyugaton. Itt szokás például vendégszeretőnek kell lenni, de az is szokás, hogy felkelés után előbb a jobb, aztán a bal lábra kell felhúzni a cipőt, lefekvéskor pedig fordított a sorrend. Az a szokás, hogy az ételt a tányér széle felől és nem középütt kezdjük fogyasztani. Nem szokás viszont állva étkezni, vagy leülni a körben elhelyezkedők elé.Jellegzetes vonása a keleti léleknek: az alkudozás öröme. A tunéziaiakban különösen kifejlődött ez a tulajdonság, hiszen országuk mindig központi szerepet töltött be az Európa és Afrika, a Kelet és a Nyugat közötti árucserében. Mindazok, akik üdültek már Tunéziában, tudják, hogy a pompás berber szőnyegeket, a csodálatosan megmunkált réztányérokat, burnuszt, dzsellabah-t - körgallérszerű ujjatlan köpenyt - vagy kasafiát - hosszú szövetruhát, csuklyával nem egyszerűen vásárolják: alkudni kell rájuk.Aki kezdő ezen a téren, gyakran azt hiszi, hogy az árusok csúnyán rá akarják szedni. Pedig nem rossz szándékról van szó. A tunéziaiak egymással ugyanolyan szívósan alkusznak. Kedvüket lelik az alkudozásban, s megvan az alapja is. Áruik többnyire kézművesmunkák, nemritkán saját készítményeik, és minden alkudozás során újra megtudhatják, mit ér munkájuk a vevőnek.
Nemzetközi repülőterek:Tunis, Djerba (sziget), Monastir, Tozeur.
Forrás:www.nagyutazas.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése